Időutazás - legalábbis azoknak, akik Mosó Masával és barátaival a kezdetekben, azaz a '70-es években találkoztak. Hogy egészen pontos legyek, a könyv első kiadása 1968-ban jelent meg a Móra Ferenc Könyvkiadónál. A jelenleg is kapható legutolsó verzió, a 34. kiadás 2014-es, a kiadót ma Móra Könyvkiadó Zrt-nek hívják. Valóban elmondhatjuk, hogy generációk használták és ismerik az F. Györffy Anna rajzaival illusztrált mesés-verses könyvet.
A Petőfi irodalmi Múzeum kiállításán persze nem csak a grafikusnő meseillusztrációi szerepelnek. Az első teremben a kis „Panka” korán megnyilatkozó tehetségének bizonyítékait láthatjuk, majd a kicsivel később készült iparrajziskolai munkákat, divatterveket, könyvborítókat és egy nagyon érdekes dokumentumot, amelyben az apát hivatalosan értesítik leánya rendszeres iskolai késéséről. Hogy a lap aljára ki írta oda grafittal a „fityiszt” szót, nem derül ki…
S aztán a főteremben kinyílik meseország kapuja. Pöttyös Panni, a Mosó Masa mosodájában száradó – fülükön lógva felcsipeszelt – állatok és jónéhány korabeli mesekönyv mellett egyszer csak a régi óvodámban éreztem magam. Hófehérke diaképei varázsoltak vissza abba a lelkiállapotba, amelyet annyira szerettem: odakint már sötét van, előkerül a diavetítő és az óvó néni felolvassa a mesét. Mi pedig magunkról megfeledkezve belemerülünk mesországba. Igen, újra itt volt annak a kisgyereknek az apró boldogsága, aki akkor tátott szájjal és nyitott füllel itta magába a csodákat. Utólag is köszönetet mondok ezért a kurátornak Farkas Judit Antóniának.
És ezen a ponton, szólal meg bennem a pszichológus, hogy felhívja a figyelmet emlékezetünk egyik alapvető sajátosságára: amit egyszer elraktároztunk, örökre nyomot hagy. (Az más kérdés, hogy fel tudjuk-e idézni a történést, s ha nem, vajon miért nem.) Ha az eredeti helyzetben ható ingerekhez, körülményekhez hasonlóval találkozunk, szinte varázsütésre kinyílik a „szelence”, s egy komplex – képeket, gondolatokat, érzelmeket, testi érzeteket tartalmazó – állapotba kerülünk. Átfut rajtunk egy hangulat, gyakran nem is tudatosan. Nem biztos, hogy el tudjuk csípni az ingert (az ún. „triggert”) amitől hirtelen elkomorodtunk, megijedtünk vagy épp jobb kedvre derültünk. (A traumák feldolgozása is ezen az elven alapul: a valamikori történéshez kapcsolódó komplex állapot előhívása és megfelelő kezelése révén lehetővé válik a tudatos működéstől elszigetelten funkcionáló, s így bármikor „aknaként” fenyegető emlék integrációja, beépítése az információfeldolgozás normál folyamatába. Így működik például az EMDR-terápia is.)
Nehezen hagytam ott a mesék világát, s bár nem vagyok nosztalgiapárti, jól esett az a néhány múltat idéző perc, amit F. Györffy Anna kedves képei idéztek fel bennem. Az utolsó teremben belenéztem a Pöttyös Panni arcára helyezett kis tükörbe (ez egy nagy méretű, trükkös könyvborítón van), s igen hamar magamhoz tértem: nem kislány volt, aki visszanézett rám. Összességében jó érzéssel léptem ki az ajtón….hogy tovább sétáljak az „Ez bejött” című tárlatra. De az már egy másik történet.
A kiállítás megtekinthető 2016. március 31-ig. Nem csak gyerekeknek! (A bennünk élő gyermeknek is)
Mogyorósy-Révész Zsuzsanna
pszichológus
