Emlékesőben
2016. május 28. írta: zsu zsu

Emlékesőben

Chiaru Shiota installációja Szentendrén

A látvány szavakkal átadhatatlan, meg kell nézni. Be kell állni a több kilométernyi összekötözött piros fonalgomolyag és a húszezer darab kulcs alá. Három szobányi emlékszőttes.

13285691_10153799802613681_291710931_n.jpg

A Velencei Biennálé japán pavilonjában tavaly mutatkozott be a projekt, „Kulcs a kézben” címmel, óriási visszhangot keltve. Több szaklap választotta a 2015-ös év legjobb kiállításának. A mostani cím, az „Emlékeső” szerintem sokkal találóbb, ugyanis a kulcsok valaha valaki életének részei voltak. Nyitottak kaput, ajtót, bőröndöt, szekrényt, ládikát, indítottak autót, s talán még zenedobozt, vagy járkálva ugató játékkutyát is. Húszezer történet, fonalak valakihez, egy életúthoz, sok-sokezer kapcsolati szállal összekötve.

13285547_10153799802513681_1782742454_n.jpg

A piros szín a művésznő munkáiban – akárcsak japánban – a vér, s ezáltal a kapcsolatok, érzelmek színe. Ahogy beléptem az első terembe, olyan érzésem támadt, mintha a test belsejébe léptem volna be: megannyi vérér, egész érhálózat vett körül. S ez a benyomás legerősebben a harmadik teremben hatott, ahol csak fonalak hálózata volt, kulcsok nélkül. Meghitt, meleg, nyugodt üresség, vagy inkább űr. Olyan volt, mintha egy anyaméhben járnék, egy magzat szervezetében, akinek még nincsenek földi emlékei, nincsenek súlyok, amik földig húznának egy-egy fonalat. Lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, hogy a középső termen áthaladva egyre több a kulcs, s a mennyiség az első szobában éri el a csúcsát. Időskor – gondoltam – telve emlékekkel. Tömény, súlyos, szinte átláthatatlan.

Engedtem magam játszani. Kerestem azokat a kulcsokat, amik személyes emlékeket idéznek fel…és eszembe jutott a régi lakásunk, a lakáskulcsot nyakában hordó kislány önmagam, az új szekrényünk, az utazás izgalma, amikor becsuktuk a nagybőröndöt…

Aztán azokat a kulcsokat kerestem, amelyek nem ismerősek, ám tetszenek. Miért pont egy ilyen vagy amolyan forma ragad meg? S mitől ellenszenves egy másik? Milyen érzéseket indít el?

Mert valójában minden, amivel találkozunk és így vagy úgy hat ránk, trigger, azaz kiváltó inger. Felidéz egy érzést, gondolatot, beindít egy hozzáállást, viselkedést. Persze a hétköznapokban nincs időnk, hogy elmélázzunk a miérteken, vagy egyáltalán észrevegyük, hogy mi történik bennünk. Általában reflex-szerűen reagálunk. A reflexek egyrészt hasznosak, időt és energiát takarítunk meg, ha nem kell gondolkodni, ha nem muszáj tudatosan választani. De ugye egyikünk sem szeretne kizárólag robotmódra viselkedni? Ennek a kiállításnak éppen ez volt az egyik ajándéka számomra: lelassított. Időt adott, hogy figyeljek magamra, hogy emlékezzek.  És csak álltam és hagytam, hogy hulljon rám az emlékeső…

A kiállítás 2016. október 16-ig tekinthető meg Szentendrén a Kmetty Múzeum és a Szentendrei Képtár közös rendezésében.

13285833_10153799802263681_2143391907_n.jpg

A fotók saját készítésűek.

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

pszichológus

 

További írások és a képzőművészet aktuális hírei a Facebook GalleryPsziché oldalán

 

Pszichológiai témájú olvasnivalók a Lelkizónán

A témához kapcsolódó cikkek:

Hogyan fejlődik gyermekünk emlékezete?

Lehetséges, hogy emlékszünk a magzati és csecsemőkori élményeinkre?!

Igen, jólesik.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gallerypsziche.blog.hu/api/trackback/id/tr48754808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

patkányarcúáginéni 2016.05.30. 11:45:08

"trigger" aha, értem, nincs rá magyar szó...mert szép ami idegen, ugye.

zsu zsu · http://gallerypsziche.blog.hu/ 2016.05.30. 11:46:31

@patkányarcúáginéni: Igaza van, köszönöm, hogy szólt, javítottam.

...elmúlik... 2016.05.31. 08:05:25

Nagyon jó cikk, igazán felkeltette az érdeklődésemet. Szép gondolatokat fogalmaztál meg, melyek egy idegen kifejezés nélkül is megállják a helyüket.
@patkányarcúáginéni-nek igaza van, jogosan szólt.