Mi van akkor, ha észleljük magunkon vagy egy hozzátartozónkon a koronavírus tüneteit? Vagy felhív bennünket ugyanezzel a hírrel egy barátunk, rokonunk, munkatársunk, kliensünk? Ebben a cikkben nem az egészségügyi teendőkről lesz szó, hanem arról, hogy mi játszódhat le bennünk és mit tudunk ezzel kezdeni.
Az első érzések, reakciók
Fertőzött vagyok?
„Úristen! csak nem?...” Félek, ijedt vagyok, mi lesz velem? Ez komoly? Hol kaphattam el? Kinek adhattam át?” Ilyen és hasonló gondolatok keringenek megállíthatatlanul a fejben, ahogy az első gyanús tünetek megjelennek. S ha a helyzet rosszabbra fordul, akkor a tünetek súlyosbodásával egyre csak nő a zavarodottság, szorongás. Paradox módon a biztos diagnózis átmenetileg még csökkentheti is a feszültséget, mert ettől kezdve egyértelműbb a helyzet, minden figyelmünket, energiánkat a lehetséges gyógyulásra fordíthatjuk.
Ilyenkor az egyedüllétnek, de a családdal való együttlétnek is lehetnek előnyei, hátrányai. Aki egyedül van, attól félhet, hogy nem lesz, aki törődjön vele, ha olyan állapotba kerül, amikor már felkelni is nehéz…Ugyanakkor részlegesen megnyugtató lehet az a gondolat, hogy nem fertőzi meg a hozzátartozóit. Ez épp fordítva működik a családosoknál, hiszen biztos, hogy a vírus már házon belül van, ezért itt az ijedelmen túl a bűntudat is bekapcsol. „Én hoztam haza, tőlem kapják el a vírust…”
studentartguide.com
Beteg lettél?
Amikor nem mi magunk, hanem a hozzátartozóink kapják meg a fertőzést, megint csak a rémület, aggodalom az első reakció, de akaratlanul is bekapcsolhat a magunk féltése, vagy akár valamiféle viszolygás is. Átmeneti, de komoly belső meghasonlást okozhat, amikor a másik ember iránti szeretet, féltés, törődés vágya ütközik az önmagunk veszélybe kerülésének félelmével. Ne haragudjunk magunkra ezért a felvillanó érzésért vagy gondolatért, mert szinte biztos, hogy az összetartozás, a szeretet érzése lesz erősebb és mindent meg fogunk tenni a másikért.
Következő fázis
Ami nagyon nehézzé teheti a betegséget a rá jellemző tüneteken és a szorongáson túl, az az energiátlanság, motiválatlanság és szomorúság. A fel-felbukkanó negatív gondolatok, a reménytelenség, vagy az értetlenség okán keletkező harag. Van, aki szégyelli magát, mert a gyengeség kiszolgáltatottá teszi, mert rászorul mások segítségére. Ezek az érzelmi állapotok mind természetesek ilyenkor, s a gyógyulással együtt el fognak múlni.
A másik oldalon, amikor egy beteg hozzátartozónkról gondoskodunk, intenzíven élhetjük át a féltés mellett a tehetetlenséget, amihez egy idő után a kedvetlenség, fáradtság is társulhat, s ez bizony ingerlékennyé, morózussá vagy épp túlérzékennyé tehet bennünket. Egészen apró dolgok miatt csattanunk fel vagy fakadunk sírva.
Mihez kezdjünk ennyi rossz érzéssel?!
Először is vegyük észre és fogadjuk el mindazt, ami lejátszódik bennünk. Legyünk magunkkal együttérzőek. Próbáljunk meg, amennyire csak tudunk, kikeveredni a negatív spirálból. Törődjünk jól magunkkal, mert ez a feltétele annak, hogy másokkal is jól törődhessünk. Idézzük fel a magunkkal való együttérzés három fontos gondolatát:
- Ez a helyzet szenvedést okoz nekem
- A szenvedés is az élet része, nem csak az én tapasztalatom
- Mit tehetnék itt és most magamért, hogy jobban érezzem magam, mire van szükségem?
Roosevelt Drawning from Pinterest
Hagyjunk időt a szorongásra, bánatra, haragra, de ne ragadjunk bele. A tartósan fennálló negatív gondolatok, érzések megjelennek testi szinten is. Inkább figyeljünk arra, hogy mit tudunk tenni a jelenben. Mert tennivaló ilyenkor is van:
Betegként
Most a legfőbb tanulnivaló a türelem (patientia – páciens), a mások segítségének elfogadása, a saját gyógyulás elősegítése. Tartsuk be az orvosi előírásokat, és végezzünk speciális imaginációs gyakorlatokat, amelyek a biztonság érzetét növelik, a gyógyulást támogatják.
Beszélgessünk, mondjuk el, amit érzünk! Még akkor is, ha egyedül vagyunk, próbáljunk rendszeresen kapcsolódni online egy baráthoz, rokonhoz.
Idézzünk fel együtt vagy akár egyedül szép élményeket, humoros történeteket, mert ezek újra átélése is segíti a gyógyulást. Ha módunkban áll, nézzünk jó hangulatú filmeket, videókat. Emlékezzünk azokra az eseményekre, amikor sikeresen megküzdöttünk valamivel, erőstísük magunkban a megküzdés érzését!
Gondozóként
Fordítsunk időt a pihenésre, a szükségleteinkre. Tudatosan végezzünk olyan tevékenységeket, gyakorlatokat, amik feltöltenek, jobb hangulatúvá tesznek. (Stabilizáló gyakorlatok)
Beteg hozzátartozónknak (kliensünknek) ne osztogassunk fölöslegesen tanácsokat, támogassuk őt empátiával és próbáljunk teret adni annak, ha a negatív gondolatait, érzéseit meg szeretné osztani velünk.
Tartsunk kapcsolatot egészséges, optimista barátokkal, ismerősökkel, kérjünk mi magunk is lelki támogatást. Ezt a jelen helyzetben professzionális segítőktől is igényelhetjük (telefonszolgálatok, pszichológusok, pszichiáterek ingyenes szolgáltatásai).
Forgatókönyv szükség esetére
Ami nagyon fontos! Legyen egy előre egyeztetett forgatókönyvünk mindkét esetre: ha mi betegednénk meg, vagy ha valamelyik rokonunk válna fertőzötté. Nem könnyű egy ilyen beszélgetés, mégis kerítsünk sort rá. Akár pontokba szedve le is írhatjuk:
- Kiket értesítek? (családorvos, mentők, stb..), rokonok
- Kik tudnak segíteni a mindennapokban?
- Meddig maradhatok otthon (mi lesz a jele, amikor kórházi segítséget kell kérnem)?
- hol lesz a betegágy?
- mivel töltöm a napjaimat?
- milyen szabályok vonatkoznak a családtagokra? stb.
- Ha kórházba kerülök
- hogyan kommunikálok a hozzátartozóimmal?
- mit viszek magammal?
Bízzunk abban, hogy nem lesz szükség erre a forgatókönyvre, de ha tudjuk, hogy mit tehetünk, komoly segítséget jelenthet az első időszak zűrzavarában.
Mogyorósy-Révész Zsuzsanna
pszichológus
A címlapon Helena Almeida: Study for inner improvemet c. alkotása látható
