Kapolcs, Művészetek Vögye, 2021. Ellenállhatatlan meghívás érkezett Silye Juli képzőművésztől, aki évek óta a Tűzoltószertár "királynője", hogy lenne-e kedvem csatlakozni a TRANSZGENERÁCIÓS EFFEKTUSOK témájához. Így indult az együttműködésünk és teljesedett ki július 24-én egy workshop keretében, ami az ÜZENET A MÚLTBA címet kapta.
Galéria Kapolcson a Tűzoltószertárban
Silye Juli, aki maga is alkotóművész, egy fantasztikusan érdekes kiállítást hozott létre ebben a kisszobányi térben a művészet és pszichológia határterületeinek érintésével, kortárs képzőművészek transzgenerációs dinamikához kapcsolódó munkáinak bemutatásával. (Az alkotók: Bereczki Kata, Gallai Judit Ágnes, Gáspár Annamária, Hamerli Judit, Hatvany Csaba, Kiss Márta, Kovács Andrea (Kurszan), Kondor László, Kortmann Járai Katalin, Kun Fruzsina, Labrosse Dániel, Lőrincz Réka, Mendreczky Karina, Sibitka Anna és Silye Júlia).
Pusztán az alkotások és a hozzájuk írott rövid szövegek áttekintése is igen elgondolkodtató, érzelmileg megérintő volt, s mindezt izgalmas improvizációs programok, workshopok egészítették ki. Három alkotást emelnék ki külön: Labrosse Dániel Generational trauma című művéhez azt hiszem, nem szükséges kommentár. Hamerli Judit Örökölt jövő címet viselő munkája számomra impresszíven fejezi ki, hogy a fel nem emelt súly, a meg nem dolgozott múltbeli trauma hogyan adódik kézről-kézre a generációk során át...Harmadikként Silye Júlia Csendőrpapa (Illusztráció családmeséhez) című alkotását idézem, mert remekül láthatjuk általa, hogy hogyan szolgálhat egy felmenőnk példája erőforrásként a következő generáció számára. A csendőr nagypapa 1944-ben azért ült hosszú hónapokig börtönben, mert leütött egy erőszakoskodó német katonát, aki egy idős foglyot taszigált.
Pszichológusként a galériában
Saját workshopom során - egy rövid relaxációt és imaginációt követően - képzeletben egy olyan ősünkhöz, felmenőnkhöz kapcsolódtunk, aki valamilyen erőforrást, pozitív értéket képvisel számunkra. A kapcsolódás élményét a jelenbe hozva kértem meg a résztvevőket arra, hogy a rendelkezésre álló eszközök és képek segítségével készítsenek egy olyan kollázst, amivel elmondanak, üzennek valamit a felmenőjüknek és ezáltal önmaguknak is. Érezzék át a támogatást, ami a családfa gyökerein, ágain keresztül érkezik hozzájuk.
Mit jelent a transzgenerációs traumaátadás?
Röviden: az előző generáció valamelyik (egy vagy több) tagja által megtapasztalt élmények - érzelmek, vélekedések, viselkedések - továbbadása a következő generációnak, anélkül, hogy az utódok átéltek volna hasonló tapasztalatot. Ez történhet úgy, hogy az utódok közvetlenül átveszik a szülők, nagyszülők szokásait, gesztusait, viselkedését, gondolkodását, azaz azonosulnak az értékrenddel, a családi normákkal, mint az élet (továbbélés) elkerülhetetlenül szükséges feltételeivel. A modern, biológiai szemléletű kutatások az epigenetikai szerepére hívják fel a figyelmet, mint az átadásban szerepet játszó élettani mechanizmusra. Nagyon leegyszerűsítve ennek az a lényege, hogy a jelentős tapasztalatok (traumák vagy sikeres megküzdést biztosító élmények) hatására az idegsejtek közvetítette információk úgy hatnak a gének működésére - az általuk meghatározott tulajdonságok kifejeződésére - hogy azt képesek gátolni, vagy ellenkezőleg, működésüket támogatni. Valójában nem jön létre génmódosulás, de a gének működési mintázata egyik generációról a másikra öröklődik. A jó hír az, hogy ez a működési mintázat át is írható, ha más tapasztalatokat szerez az utód. Erről bővebben itt olvashatunk magyarul:
Bauer, J. (2018). A testünk nem felejt –Kapcsolataink és életmódunk hatásai génjeink és idegrendszerünk működésére. Budapest: Ursus Libris, 34-39.
Varga K. (2011). A transzgenerációs hatások az epigenetikai kutatások tükrében. In: Magyar Pszichológiai Szemle, 66 (3), 507-532.
Mély átéléssel születtek az alkotások. Aki szerettte volna, elmesélhette a választott rokonhoz fűződő emlékeit, élményeit. Néhány fotó a munkafolyamatról, illetve az elkészült alkotásokról:
Délutáni plusz
Szintén a témához kapcsolódva tartott workshopot Mogyorósy Anett művészetterapeuta, "Világom, virágom" címmel. A "szociális atom" (kapcsolati mintázataink) alapján virágokból és termésekből készített mandalák útján jelenítették meg a résztvevők saját kapcsolatrendszerüket. 
Ezek az egyszerű képzőművészeti technikákat alkalmazó gyakorlatok abban is segítik az alkotójukat, hogy tudatosabban rálássanak a belső térben, pszichében zajló folyamatokra.
Miért jó, ha tudjuk, hogy mi zajlik bennünk?
Röviden azért, mert ekkor van lehetőségünk változtatni a hozzállásunkon vagy a helyzeten, amiben vagyunk. Az automata (reflexes) üzemmódra való rálátás és az abból való kilépés képessége tesz bennünket felnőtt, felelősségteljes, autonóm emberré.
Miért érdemes észrevenni, hogy mi zajlik bennünk? Például:
- Felismerhetjük a szükségleteinket, az aktuális energiaszintünket
- Felmérhetjük, hogy mennyi energiát, időt érdemes még egy-egy tevékenységre szánni
- Nemcsak a magunk, hanem a körülöttünk levők igényeit és állapotát is észrevehetjük
- Reálisabb döntéseket hozhatunk, ha mindezeket tudatosan figyelembe vesszük
A tudatosság szerepéről az érzelmek szabályozásában bővebben itt olvashatunk:
Mogyorósy-Révész Zsuzsanna (2021). Érzelemszabályozás a gyakorlatban, Kulcslyuk Kiadó: Budapest
Köszönettel tartozom a meghívómnak, Silye Julinak és minden résztvevőnek!
Mogyorósy-Révész Zsuzsanna
pszichológus
