Sárkányok mindig lesznek
2016. március 13. írta: zsu zsu

Sárkányok mindig lesznek

A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása

sark6271232148_a9078eb37e.jpg

Ezt a kiállítást minden korosztálynak szívesen ajánlom. A felnőttek számos irodalom- és kultúrtörténeti ismeretet szerezhetnek vagy eleveníthetnek fel a sárkánymítoszok, legendák világából, remek képzőművészeti alkotásokkal illusztrálva.  A gyerekek (vagy a játékos kedvű felnőttek) pedig interaktív módon, színes, mozgó, izgalmas impulzusok segítségével „barátkozhatnak” és ismerkedhetnek a sárkányok világával.

sark12806176_1065452653498457_5083728500799732053_n.jpg

Hadd kezdjem egy saját élménnyel: a tárlat első harmadában rám valamiért különösen nagy hatást tett egy 20. század eleji némafilmrészlet a Niebelung énekből. Mai szemmel szokatlanul színpadias a jelenet, mégis ottragadtam és végignéztem, ahogy Szigfrid legyőzi a sárkányt és megfürdik a vérében. Ellentétben a mostani akció vagy fantasy-filmekkel, egyáltalán nem volt félelmetes vagy izgalmas a jelenet, inkább megmosolyogtatóan naív. De éppen ez gondolkodtatott el, hogy vajon mi lehet az, amit évezredek óta megélünk és folyamatosan megjelenítünk a sárkányokkal való küzdelemben. A választ – természetesen leegyszerűsítve - a szimbólumok világában kell keresnünk. Pszichológiai megközelítésben ezt a jungi pszichológia, a kollektív tudattalan, az archetípusok tana teszi érthetőbbé számunkra.

Amikor megszületünk, a világ – kívül is, belül is – ismeretlen, idegen, félelmetes hely. Ha a csecsemőt szeretetteli gondoskodás veszi körül, akkor a félelmek lassacskán megszelídülnek; szocializálódunk, s rájövünk, hogy a világ nemcsak félelmetes és rossz, hanem érdekes és jó impulzusokat is tartogat számunkra. Ez az út azonban hosszú, maga a felnövekedés, a felnőtté válás igencsak rögös, akadályokkal teli útja. Nem könnyű a természetes módon megnyilvánulni akaró, igen erős ösztönkésztetések megzabolázása, adott kultúra elvárásainak szerinti mederben tartása. A siker érdekében sokszor komoly küzdelmet kell vívnunk önmagunkkal, belső késztetéseinkkel.

A belső világból eredő veszélyek (félelem, szorongás, pánik, indulat, agresszió) valójában megfeleltethetők a bennünk élő ösztönerővel való megküzdésnek, s ennek archetípusa - kollektív képe vagy mai szóhasználattal élve, mentális sémája - a sárkány.

Ha a megküzdés sikeres, akkor a sárkány segítővé válik, ellenkező esetben elpusztít. Ezért is van, hogy a sárkányok a mesékben lehetnek félelmetes, destruktív lények, de ugyanúgy segítő, konstruktív erők is (ez utóbbira példa a kínai hagyomány szerencsesárkánya, vagy a mesékben a megszelídített sárkány).

A sárkánnyal való megküzdést a mi kultúránkban elsősorban férfifeladatnak tartják, pedig a nőknek, lányoknak a felnőtté válás során éppúgy meg kell birkózniuk ösztönkésztetéseikkel, mint a fiúknak. Igaz, nem teljesen azonos a két nem útja. Ezért is tetszett nagyon, hogy a kiállítás női példákat is hozott a sárkánnyal való küzdelemre, mint amilyen például Antiokhiai Szent Margit legendája. A keresztény neveltetésű, Istenhez hű leány, miután visszautasította a prefektus kérését, hogy legyen az övé, tömlöcbe került. Ott a Gonosz meglátogatta őt sárkány képében és le is nyelte. De Margit a sárkány gyomrában is magasra tartotta a feszületet, mire a sárkány gyomra megrepedt, ő pedig kiszabadult. (Pszichológiai értelemben a rákényszerített erőszaknak, az azzal való azonosulásnak, behódolásnak állt ellen, illetve a saját kétségbeesésének, félelmének.)

sark250px-st_margaret_of_antioch.jpg

A kiállításra visszatérve, szeretném megjegyezni, hogy maga az útvonal is nagyon izgalmas, amin áthaladunk. Nem tudom, hogy szándékosan tervezték-e így, vagy spontán módon alakult ki. Az elején belépünk a sárkány (egy alagút) gyomrába, s itt a fenevad félelmetes aspektusaival találkozhatunk. S ahogy haladunk a tárlat vége felé, egyre nagyobb a kontroll, az interaktivitás, s egyre szelídebbek a sárkányok: a végén egy gyerekszobában találjuk magunkat, telis-tele meséskönyvekkel, kedves rajzokkal és plüss-sárkányokkal, sőt mi magunk is kiszínezhetünk néhány formát a falat borító hatalmas képen.Teljesen megnyugodva és mosolyogva köszönhetünk el az immár igencsak barátságos sárkányvilágtól.

sark1891290_1065452446831811_1369073452106894281_n.jpg

A kiállítás 2016. november 6-ig látogatható. Érdemes!

Felhasznált irodalom:
Antalfai Márta: A női lélek útja mondákban és mesékben
fotók innen:
https://www.facebook.com/PIM.Irodalmi.Muzeum/?fref=ts
https://hu.wikipedia.org/wiki/Antiokheiai_Szent_Margit
Az első illusztráció: Reich Károly: Vitéz János, 1970.

 

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

pszichológus

 

További írások és a képzőművészet aktuális hírei a Facebook GalleryPsziché oldalán

 

Pszichológiai témájú olvasnivalók a Lelkizónán

A bejegyzés trackback címe:

https://gallerypsziche.blog.hu/api/trackback/id/tr458473264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása