A légzés, a szívműködés és az immunfunkciók összefüggésben vannak az érzelmi állapotunkkal, a gondolatainkkal. A szervezetben az autonóm idegrendszer révén a szívműködés és légzés közvetlen kapcsolatban áll a magasabb szintű agykérgi funkciókkal és a társas kapcsolatok során bennünket érő hatásokkal. A tartós stressz és szorongás gyengíti az immunrendszert. A most bemutatásra kerülő gyakorlatról tudományos kísérletek bizonyították, hogy hatékonyan csökkenti a stresszreakciót és ezáltal jótékony hatással van a szervezet működésére, megküzdési képességére.

Szívritmus és légzés - hogyan függnek össze?

Azt gondoljuk, hogy a szívünk alapvetően egyenletesen, szabályos ritmus szerint dobog. Valójában a szívritmus változik, mégpedig úgy, hogy képes legyen a legjobban alkalmazkodni a szervezet igényeihez, az aktuális körülményekhez. Minden belégzés egy kicsit gyorsítja, a kilégzés pedig lassítja a ritmust. A szívnek ezt a rugalmas alkalmazkodóképességét szívritmus változékonyságnak (Heart Rate Variability - HRV) nevezzük. Ez egy objektíven mérhető adat. Minél nagyobb a variabilitási érték, annál nagyobb a szerv rugalmassága, alkalmazkodóképessége, az életkihívásokra adott reakcióképessége. 

A belégzéskor gyorsabbá váló ritmus az autonóm idegrendszer "szimpatikus" működésével kapcsolatos, a kilégzéssel járó lassulás pedig a paraszimpatikus működéssel. A szimpatikus aktivitások a szervezetet a megküzdésre készítik fel ("küzdj vagy menekülj"), a paraszimpatikus hatás a nyugalommal, energiaraktározással áll kapcsolatban.

Stressz és szívműködés

A stresszhatás, a szorongás és az aggodalom folyamatos készenléti állapotot teremt, azaz az autonóm idegrendszer egyensúlyvesztéséhez, a szimpatikus aktivitás túlműködéséhez vezet. Ez azt is jelenti, hogy a szívritmus változékonyság csökken, a szervezet energiakészlete pedig egy idő után elkezd lemerülni.

A légzés és a szívműködés harmonikus összehangolásával a szervezet működése kiegyensúlyozottá válik. Ezt az állapotot hívjuk szívkoherencia állapotnak. A szívkoherencia megfelelő ritmusú légzés segítségével elérhető. Amikor ez létrejön, a szervezet általános stressz-szintje is csökken.

A gyakorlat

Egy lehetőleg csendes, zavarmentes helyen üljünk le, de fekve is végezhetjük.

Néhány nyugodt lélegzetvétel után figyeljünk a szívtájékra.

Legegyszerűbb, ha elképzeljük, hogy a szíven keresztül lélegzünk. Próbáljuk látni, érezni, ahogy minden be- és kilégzés átjárja a szívünket. A belégzésnél friss oxigénnel telítődik, a kilégzés pedig elszállítja a szükségtelen anyagokat. Képzeljük el a belégzés és kilégzés lassú és könnyed váltakozását, ami olyan a szívnek, mintha tisztító, nyugtató hatású levegőben fürdőzne.

Majd figyeljük meg a mellkasban lassan kialakuló kellemes melegérzetet. Ennek kialakulását segítheti egy szeretett személy, egy kedves állat, egy szép természeti táj képének felidézése, vagy a hála, köszönet érzésének átélése.

Ha a gyakorlat jól sikerül, szinte önkéntelenül is elmosolyodunk. „Ez a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy létrejött a szívritmus harmóniája” – írja a szerző, David Servan-Schreiber, akinek a könyvében a gyakorlatról sokkal többet megtudhatunk, mint itt ebben a leírásban.

A szívkoherencia tehát  összefüggésben van az egészséges szívvel, a hosszú és egészséges élettel, a pozitív érzelmekkel, a boldogsággal. A vizsgálatokat és a gyakorlatot az amerikai Heartmath Intézetben fejlesztették ki.

Napi 2-3-szor elvégezve néhány hét után már tapasztalható:

• Jótékony hatást gyakorol a vérnyomásra és a hőszabályozásra
• Normalizálja a pulzusszámot
• Erősíti az immunrendszert
• Nyitottabbá tesz a pozitív érzelmek átélésére, a kapcsolódásra

Nagyon fontos, ezért még egyszer leírom: a pozitív érzések átélése jótékonyan hat a szívműködésre!

Eredményes gyakorlást kívánok!

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna

pszichológus