Nemrég volt, egy jó éve, hogy beleszerettem a képzőművészetbe. Jobban mondva a 20. századi magyar festészetbe. Barátnőm, aki régóta járatos a galériák, tárlatok világában, többször is említette a Virág Judit Galériát, mint olyan helyet, ahová mindenképp érdemes lenne egyszer benéznem.
Tavaly november elején rászántam magam, elmentem a Harminc címmel megrendezett tárlatra (Harminc kép, harminc gondolat), ahol Kelen Anna tárlatvezetésével egy nagyon kellemes bevezetőt kaptam, az akkor még számomra szinte teljesen ismeretlen világba. Nem tudom mi történt akkor, csak azt, hogy ezután újra és újra visszatértem a galériába. Emlékszem a december eleji aukciós kiállításon mekkora hatással volt rám Országh Lili egyik alkotása. Szinte megbabonázott. Pedig akkor a nagy szenzáció az Amerikából előkerült Berény kép volt. Később, nagy örömömre egy előadást is meghallgathattam Ország Lili Labirintusairól szintén ugyanitt.
S hogy ez valóban szerelem volt, mutatja, hogy azóta a szabadidőm jelentős részét galériákban töltöm. Most épp nem a 20. századi magyar festők, hanem a kortárs alkotók foglalkoztatnak leginkább. Pszichológus vagyok, az alkotásokat nézve azt figyelem, milyen érzések keletkeznek bennem, s vajon hol, hogyan találkozik ez az alkotó látásmódjával. Mi az, amit mi együttesen – az alkotó és a szemlélő – létrehozunk. Milyen lélektani jelenséggel tudom párhuzamba állítani? Meglátásaimat egy ideje saját blogomban rögzítem, az írásaimban felvetett témát mintegy ajánlóként is szánva egy-egy speciális nehézséggel küzdő kliensemnek. Javaslom, hogy nézze meg a jelenlegi élethelyzetéhez kapcsolható tárlatot vagy alkotást. Úgy vélem, ez is egyfajta művészetterápia.
Szeptember 25-én újra ellátogattam a Virág Judit Galériába és az első szerelem újra fellángolt. Annyi gyönyörű kép volt, fantasztikus színek és színharmóniák! Aba-Novák pirosai, Tihanyi Lajos Szajnai Csónakosai, Berény Monacoi tengerpartja, Bálint Endre, Anna Margit, s a szívemnek oly kedves Országh Lili, Mednyánszky varázslatos tájképei, Szobotka Imre és Modok Mária pasztellszínei, és egy aprócska csoda, Czimra Gyula Sárga és rózsaszín szobája….. sorolhatnám, de a szavak meg sem közelítik a látványt. S még nem is említettem a Zsolnay remekműveket.
Ötven szál vörös rózsa – elegánsan, mégis diszkréten jelzi egy vázában az előcsarnokban, hogy jelentős évforduló van. Biztos vagyok abban, hogy a galéria alapítója és munkatársai szenvedélyes szeretettel végzik munkájukat, s ez átadódik azoknak is, akik belépnek a Falk Miksa utca 30.-ba. Mert akik belépnek és nyitott szívvel körülnéznek, átélhetnek egy kisebb csodát, ahogy velem is megtörtént. Köszönöm!
Mogyorósy Révész Zsuzsanna