Hét művésznő csoportos kiállítása a fenti címmel – traumakezeléssel foglalkozó pszichológusnak kihagyhatatlan. Két kolléganőmmel látogattunk el az Inda Galériába.
A „double vision”kifejezés Agnieszka Grodzinska, lengyel művésznő egyik fotósorozatának címe. Pszichológiailag is rendkívül találó az elnevezés, hiszen olyan kollázsokat mutat be, ahol valamilyen eseményt (egy párkapcsolat pillanatait) megörökítő fotón feltűnik egy másik kép, ami hangulatában egészen másféle asszociációt sugall. Például egy családi ebéd közepén egy eszméletlen férfitest, vagy egy szeliden ölelkező szerelmespár fotójának hátterében a sebkötözés különböző fázisait bemutató képsor. Ha szemléltetni szeretném a poszttraumás stresszbetegség emlékbetöréseit, az ún. „flash-back” állapotokat, Agnieszka Grodzinska fotósorozatát választanám erre a célra. Ugyanis pontosan ez történik azzal, aki súlyos traumát élt át vagy tanúja volt annak: elméjébe a legváratlanabb pillanatokban villannak be a trauma képei. Gyakran épp olyan helyzetben, amikor végre megnyugodhatna, elengedhetné magát. A flash-back, akárcsak a rémálom, öntudatlan, ám sikertelen feldolgozási folyamat eredménye. Mindig arról szól, hogy a személy a kritikus helyzetben tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezte magát, a keletkezett emlékképek nem integrálódtak a tudatos, kognitív működések folyamatába.
Chilf Mária lírai képei az összetartozásról, a testet túlélő kapcsolatokról, a kötődésről meséltek. A kötődésről, amit hordoznak a gének, az alkat és amikor ezek már nincsenek, akkor a lélek láthatatlan szálai. Számomra csodálatos volt, ahogy ezek a különböző „csatornák” egybefonódva jelentek meg a művésznő alkotásain. Szelíd emlékezés, a veszteség elfogadása, megnyugvás abban, ami visszafordíthatatlan, a múlt értékeinek átemelése a jelenbe. Ilyen egy szépen végigvitt gyászmunka – szólalt meg bennem a pszichológus.
S ahogy a galéria középső termében Chilf Mária említett képeitől balra fordulunk, a remek elrendezés következtében tekintetünk megnyugszik Moizer Zsuzsa két finom, pasztell olajképén: „The space between us” címmel. Az alkotás sejteti, hogy milyen érzés lehet, milyen puha, lágy és biztonságos jó kötődésben élni. Legalábbis én ezt éltem át, ahogy belemerültem a képek szemlélésébe. „Hazaértem”- ez az az érzés, amit a biztonságos kötődés nyújt, amit elsőként az anya adhat meg gyermekének, megalapozva ezzel egészséges személyiségfejlődését és kapcsolódási képességét.
Az Inda Galériában bemutatott többi alkotás is izgalmas és gondolatébresztő, Tranker Kata, Iona Nemes, Pavla Scerankova, Gáldi-Vinkó Andrea műveit csak azért nem említem külön, mert „traumaszemüveggel” nézve a fentebb említettek fűződtek össze egy gondolatsorrá bennem: a fel nem dolgozott, s ezért kísértő trauma képei (Agnieszka Grodzinska )- a feldolgozás folyamata, az elfogadás (Chilf Mária) - és a visszatalálás a kapcsolódáshoz (Moizer Zsuzsa).
Két dolgot említenék még: az alkotásokat bemutató képjegyzék nem volt teljes, ennek alapján nehézkesen tudtuk követni és beazonosítani a műveket, viszont – és ez a másik említeni valóm – a galériában lévő hölgy nagyon készségesen, kedvesen végigvezetett minket a kiállításon.
Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna
pszichológus
képek innen: http://www.indagaleria.hu/kiallitas_kepei/beyond-obvious-contemporary-women-artists-cee-kortars-nomuveszet-kozep-kelet-europabfelül: Agnieszka Grodzinska, Double Vision I.alul: Chilf Mária: Családi album XI.
További írások és a képzőművészet aktuális hírei a Facebook GalleryPsziché oldalán
Ismeretterjesztő írás a traumák hatásáról: "Átok ül rajtam?"